Az irodalom sokszor hidat képez múlt és jelen között, klasszikus művek ihletésével új történetek születnek, amelyek mai kontextusban szólnak az olvasókhoz. Ez a gondolat vezette a rejtélyes Szád Kristóf álnéven publikáló írót is, aki a XVIII. századi Veszedelmes viszonyok levélregény műfaji kereteit felhasználva alkotta meg saját regényét, a Valmont tanár úr, mikor korrepetálunk? című művet.
Az író elmondása szerint Laclos műve szolgált inspirációként. „A Veszedelmes viszonyok műfaji ötlete ragadott meg, és bár az én regényem inkább állevélregény, a szerkezet szorosan építkezik a levélváltásokból” – meséli. A könyvben a két fő levelező, Valmont és Tivadar levelei köré szerveződnek a történetek, amelyek mind a főszereplő, Valmont tanár úr körül forognak.
Az írónak különösen tetszett a Veszedelmes viszonyok Valmont vikomtjának összetett személyisége, és ezt a karakterrétegezettséget próbálta meg átültetni a modern korban, ahol Valmont tanár úr gimnáziumi franciatanárként éli kalandjait. A történetek szerkezetileg külön-külön is, mintegy novella-szerűen, megállják a helyüket, szoros összefüggésük mellett magukban is értelmezhetők, például az Anita-fejezetek vagy a Valmont-levelek. Minden egyes levél egy-egy apró világot teremt, miközben szervesen hozzájárul az egész történet kibontakozásához. Ez a megoldás lehetőséget nyújt az olvasónak, hogy mélyebben megismerje Valmont tanár úr sokszínű karakterét, és egyedi nézőpontokon keresztül kövesse az eseményeket, amelyeket a modern kor dinamikája tesz különösen izgalmassá és aktuálissá.”
A regény egyik különlegessége, hogy a szerző bevallottan legközelebb álló karaktere Valmont tanár úr. Az ő figurája a legárnyaltabb, legösszetettebb, tele filozofikus gondolatokkal, humorral és iróniával. „A jelenetek közül azokat kedvelem leginkább, amelyekben a humor és az irónia is szerepet kap” – vallja az író.
A mű szerkezete sem szokványos. A Valmont és Tivadar közötti levélváltások közé ékelődik Valmont tanár úr és Anita, egy tanítványa keserédes szerelmi története, amely a kezdeti reményektől a szomorú végkifejletig ível. A párbeszédek az élőbeszéd sajátosságait követik, míg az elbeszélő részek irodalmilag kidolgozottabb nyelven szólnak az olvasóhoz.
A regényt a kiadó erotikus regényként határozta meg, de az író hangsúlyozza, hogy ennél jóval többet kínál az olvasóknak. „A testiség ábrázolása mellett legalább olyan fontosak a filozofikus, korábrázoló és lelki vívódásokat bemutató részek” – magyarázza. Az erotikus jelenetek stilizáltak, de olykor nyíltabban is szólnak a testi kapcsolatokról, miközben finom társadalomkritikát fogalmaznak meg.
A mű betekintést nyújt az oktatás kihívásaiba is: a tanártársadalom nehézségei és az iskolai környezet problémái egyaránt megjelennek benne. Emellett egyedülállóan foglalkozik a tanár-diák szerelem kérdésével, amely tabutémaként kevesek tollából került eddig papírra.
A regény különleges narratív technikával dolgozik: az időben előre- és visszafelé ugrások tükrözik az emlékezés logikátlanságát, a linearitás megtörését. A történet végkifejlete csak az utolsó oldalakra tisztul ki, amikor fény derül Valmont tanár úr halálának rejtélyére.
A regény egyik legérdekesebb metanarratív eleme, hogy a szerző és a főszereplő sorsa összefonódik: az író a könyvben saját „halálát” is megírja. „A valóság és a fikció aránya a műben nagyjából 80:20 lehet, de ez fordítva is igaz” – mondja sejtelmesen. Az olvasóra bízza, hogy megfejtse, mi igaz és mi nem.
Az író már új regényén dolgozik, amely ismét egy klasszikus ihletésére épít. „Valmont tanár úr három barátja a covid idején összejön Tivadar nyaralójába, és történeteket mesélnek egymásnak, mint a Dekameron szereplői” – árulja el. A tervezett szerkezet már elkészült, és az első tartalmi részek is formálódnak.
Az író célja, hogy az olvasók élvezzék a regényt, és saját tanulságokat vonjanak le belőle. „Szeretném, ha megismernének egy nem szokványos világlátást, és eldöntenék, szimpatikus-e vagy sem számukra” – fogalmaz.
A Valmont tanár úr, mikor korrepetálunk? egy olyan regény, amely egyszerre szórakoztat, gondolkodtat el, és nyújt irodalmi élményt. Az olvasók számára nemcsak különleges élmény, de mélyebb társadalmi és emberi kérdésekkel való szembenézés is lehetőséget ad.
