Van, hogy egy villamosmegállónyi idő is elég ahhoz, hogy másképp lássuk az életünket. Máskor egy egész élet sem elég a válaszokhoz.

A Nyugalom, zuhanunk novelláskötet történeteiben a hétköznapi és a képtelen természetesen fér meg egymás mellett. Egy beszélő nyúl az állati jogokért emel szót, egy jósnő szerint magunk írjuk a sorsunkat, mások pedig arra keresik a választ, hogyan szabadulhatnának meg a múltjuktól – és vajon érdemes-e maguk mögött hagyniuk mindent. Ezt a különös világot szerelmesek, csalódottak, álmodók, túlélők és örök vesztesek népesítik be. Emberek és állatok, akik hol megnevettetnek, hol meghökkentenek, néha pedig egy váratlan pillanatban elcsendesítenek. Nincs két egyforma utazás: egyes történetek csupán egy rövid találkozásra hívnak, mások egy élet végéig kísérnek.

A humor mögött ott sorakoznak azok a kérdések, amelyek előbb-utóbb mindannyiunkat utolérnek.

Mit kezdünk a magánnyal? Mennyire vagyunk szabadok, és mennyiben alakítják az életünket a saját döntéseink? Mihez ragaszkodunk, miközben múlik az idő, és mit tudunk végül elengedni? Az abszurd helyzetek, a groteszk fordulatok és a filozofikus gondolatok között újra meg újra önmagunkra ismerhetünk. A szerző nem kínál mindenre kész választ, és nem mondja meg, mit gondoljunk. Elindít egy történetet, majd teret hagy annak, amit az olvasó hozzátesz: egy emléket, egy kételyt, egy másik lehetséges befejezést.

A Nyugalom, zuhanunk azoknak szól, akik szeretik a szokatlan nézőpontokat, a humorral átszőtt novellákat és az olyan történeteket, amelyek az utolsó mondat után is tovább motoszkálnak bennük.

Talán csak a következő megállóig. Talán sokkal tovább.