Amit csak belülről lehet látni: egy történet, amely közelebb hozza a pszichés betegségek valóságát

A pszichés betegségekről ma is nehéz beszélni. Sok munkahelyen még mindig félve vállalják fel az érintettek, a kapcsolatokban gyakran félreértésekhez vezet, és nem ritka, hogy a kimondatlanság súlyos, akár végzetes következményeket hoz magával. Mégis: vannak történetek, amelyek megtörik ezt a csendet. Egy ilyen könyv született most, amelynek szerzőjével, Dévényi Viktóriával arról beszélgettünk, miért vált számára elkerülhetetlenné a nyíltság, és mit remél az olvasótól.

„A pszichés betegség még mindig tabu – pedig mindenki életére hatással lehet”

Viktória szerint a tabusítás az egyik legnagyobb akadálya annak, hogy a pszichés betegséggel élők időben segítséget kapjanak.

„A munkahelyi teljesítménytől a családi kapcsolatokon át egészen az öngyilkossági kockázatig rengeteg területen okozhat komoly problémát, ha valaki nem mer beszélni arról, mi zajlik benne. Én is megtapasztaltam, milyen az, amikor az ember fél kimondani, hogy baj van.”

A könyv megírása ezért nem csupán irodalmi vállalás volt, hanem személyes szükségszerűség. Egy mód arra, hogy a szerző – és talán az olvasó is – közelebb jusson a megértéshez.

„Azért írtam le mindent, mert úgy éreztem: talán segíthetek valakinek”

A szerző úgy fogalmaz: az volt a célja, hogy az olvasó belelásson abba a folyamatba, amelyről sokszor csak felszínes információk jutnak el a társadalomhoz.

„Nem vagyok szakember, csak valaki, aki átélte. És ha ezzel másoknak – akár egyetlen embernek – sikerül valamit adnom, akkor már megérte végigcsinálni az egészet. Lehet, hogy valaki magára ismer, lehet, hogy csak mások megértésében segít. Mindkettőért hálás lennék.”

A könyvben leírtak számára felszabadító erőt jelentettek. „Segített, hogy kiírtam magamból. Sokszor ezek a történetek kavarognak bennünk, de kimondani vagy leírni már egy lépés a feldolgozás felé. Remélem, hogy a könyv másoknak – akár szakembereknek is – hasznos lehet.”

„A pszichiátriai betegség sok mindenre megtanít – főleg arra, hogyan értékeljük az életünket”

A betegség elleni küzdelem közben Viktória rájött valamire, amit egészségesen talán sosem tanult volna meg így:

„A pszichiátriai betegség nemcsak elvesz, hanem tanít is. Megtanít arra, hogy más szemmel nézd azt, amid van. Hogy értékeld az apró dolgokat, az életedet, a szeretteidet – és önmagadat is.”

„Ha az olvasó elindul valamilyen irányba, már elértem a célomat”

A szerző reményei szerint a könyv útmutató vagy kapaszkodó lehet azok számára, akik hasonló érzésekkel küzdenek. Így nem csupán egy személyes utazás krónikája, hanem felhívás is: segítséget kérni nem gyengeség. Beszéljünk többet a pszichés betegségekről, lássuk meg magát az embert a diagnózis mögött, és teremtsünk olyan közeget, ahol senkinek nem kell egyedül maradnia a küzdelmeivel.