Littlefox Kiadó
Hogyan született meg a 13 novella köteted ötlete?
Régóta írok, de a novellákban találtam meg igazán a hangomat. Szeretem a rövid történetek intenzitását: kevés oldalon kell olyan világot teremteni, amely az olvasót elgondolkodtatja és nyomot hagy benne. Az élet apró eseményeiből, személyes tapasztalatokból és persze a krimik, thrillerek iránti rajongásomból születtek ezek a történetek.
Kik azok az írók, akik inspiráltak téged?
Nagyon sokat olvastam Agatha Christie-től – a fordulatos történetvezetése és a krimi logikája mindig lenyűgözött. Harlan Coben könyveiből pedig azt szeretem, ahogy hétköznapi embereket sodor bele a bűn és a feszültség világába. A hazai szerzők is hatottak rám, de gyakran merítek ihletet bűnügyi filmekből, sorozatokból is, mint például a Gyilkos elmék vagy a Döglött akták. Sok valóban megtörtént esetet feldolgozó dokumentumfilmet is megnéztem – például Jeffrey Dahmer történetét –, mert érdekel, mi zajlik az emberi lélek legsötétebb zugaiban.
Van olyan történet, amely különösen közel áll a szívedhez?
Az Álomfogó. Mindig is vonzott az indián kultúra és a misztikum. Hiszek az álomfogó erejében – annyira, hogy mindig tartok egyet az ágyam mellett. A novella megírása közben a saját hitemet és félelmeimet is beletettem: mitől óvhat meg, és mi történik, ha az álomfogó nem tart vissza mindent.
A Vírus című novellád is elég megrázó. Mi inspirálta?
Meglepően hétköznapi dologból indult: egy egyszerű vérvételből. Elgondolkodtam, milyen félelmeket indíthat el bennünk egy tű, egy orvosi helyzet. Innen kezdtem tovább szőni a történetet, míg végül valami egészen nyomasztó és sötét dolog kerekedett belőle. Gyakran így születnek az írásaim: a hétköznapokból kiindulva egy sokkal mélyebb, olykor hátborzongató világba vezetnek.
Az írói neved is különleges: miért lettél Lilly E. Rose?
Két kedvenc virágom a gyöngyvirág és a rózsa – ezekből állítottam össze a nevemet. A rózsa különösen fontos számomra, mert a nagymamám nagyon szerette. Az ő halála után szerettem meg igazán, és az ő emlékére viselek egy rózsa tetoválást a bal csuklómra. Ez a név tehát nem csak írói álnév, hanem személyes emlék és tiszteletadás is.
Mit remélsz, mit ad az olvasóknak a 13 novella?
Szeretném, ha nem csak olvasnák, hanem átélnék a történeteket. Ha elgondolkodnának azon, ők hogyan döntenének bizonyos helyzetekben. A kötet érzelmeket vált ki – sokszor nehéz, nyomasztó érzéseket –, de ezek mind részei az életünknek. Ha valaki a könyv végére egy kicsit jobban érti saját félelmeit és vágyait, akkor elértem, amit akartam.
