Pitypangmajor egy hely, ahol a nyár arany szirmokban lebeg a rét fölött, és ahol a múlt nem halvány emlék, hanem elevenen lélegző valóság. Azt mondják, a mesékben a jók elnyerik jutalmukat, a rosszak pedig megkapják, méltó büntetésüket.
Frida és Tamás története is mesébe illő. Szerelmük egy régi major csendes szívében született, ahol a pitypangok aranyként virítanak a fűben, majd hófehér emlékként sodródnak tova. Itt találtak egymásra. Úgy hitték, minden próbát kiálltak már. Egy baleset azonban mindent megváltoztat. Frida visszazuhan a múltba, egy olyan korba, ahol a füvesasszony lánya Ajsa, titkon szeret bele a birtok úrfiába, és ahol a sors még nem döntött el semmit véglegesen. Egy lehetetlennek tűnő szerelem bontakozik ki a szeme láttára, és Frida már nem csak nézője a múltnak, hanem részese. Ahogy Frida végigéli a régmúlt életek dallamát, egy gyilkosság árnyéka vetül a majorra. A nyomozás a jelenből a múltba nyúlik, s a válaszok ott suttognak, ahol a pitypangszárak meghajolnak a szélben.
Mi történik, ha a múlt nemcsak tanít, de kér is? Vajon megváltoztatható a jelen, ha a múlt újraírható? Erősebb-e a szerelem az idő hatalmánál?
A Pitypangmajor egy lebilincselő történet időutazásról, szerelemről, veszteségről, titkokról és túlélésről. Ahol a legapróbb virág is emlékeztet rá, hogy az igazi varázslat a mindennapok egyszerű csodáiban rejtőzik, és arról, hogy a legkisebb dolgok, egy érintés, egy illat, egy elfeledett virág, képesek visszarepíteni minket oda, ahol igazán otthon voltunk.
Vannak szerelmek, amelyek nem kérdeznek az évszázadoktól.
