Sajnálom, hogy későn kezdtem papírra vetni a fel-felbuggyanó kitalált-vagy nem-történeteimet. Pedig már gyerekkorom óta feszít az alkotói vágy, amire hallgatva neki is ültem időnként a teljesítésére…..a fióknak. Közben a család nyomására férjhez mentem, majd megszülettek életem ékei. Akikre a legbüszkébb vagyok a világon. Viszont így háttérbe szorult az első szerelem. Kifogásokat kereshetek, de minek. Más össze tudta egyeztetni a két tevékenységet…én nem. De most itt vagyok, tántoríthatatlanul! Mottóm: „A jó könyv elröpít, kiszabadít egy másik világba”…….ja nem! Fotelrabságra ítél!! Remélem Téged is nyájas olvasóm!!!