Hadassa

A düh, a harag, a remény, a szeretet. Sírsz, emlékezel, tervezel. A hol rontottam el, az örökre vége érzés tör rád….és mire a végére érsz, mire kiírod magadból, jobb esetben megnyugszol. Aztán elküldöd, visszavonod az már lényegtelen, hiszen a kimondott szavaknak energiája van, teremtenek, a leírtaknak meg még jobban. Segítenek. Hát így kezdődött az én „írói” tevékenységem, betűk halmaza, érzések és gondolatok özöne. Néha irodalmi hosszúságúra sikeredtek ezek a leírt, le nem írt üzenetek. Segítettek megélni és néha túl a hasonló eseményeket és ahogy mások is olvasták talán nekik is. Az a „nem vagy egyedül érzés”, amikor elég egy pillantás, hogy tudd, én is voltam így, de hidd el, jobb lesz. És ha csak egy embernek is segít, akkor azt mondom megérte. Nekem biztos, mert ezekkel gyógyultam és már gyógyítottam repedt, törött, hasad szíveket, lelkeket. Valaki tűvel cérnával, valaki szavakkal. Hát nekem ez adatott, ezt kaptam és amíg lehet, élek vele.